Komoly pénzeket bukhatnak el a gazdálkodók, ha nincsenek tisztában az előre nem látható természeti csapásokra - a vis maior helyzetekre – vonatkozó szabályozással. A termelők többsége a vis maior események közé a termésmennyiséget tizedelő mezőgazdasági károkat sorolná, holott többek között ilyen helyzet az is, ha például egy-egy gazdálkodó tartós betegsége miatt nem tudja tovább művelni területeit. A bejelentési kötelezettség elmulasztásával a termelők eleshetnek a területalapú támogatásoktól vagy az állami kárenyhítő juttatásoktól. Fontos szempont az is, hogy a haszonbérlő méltányos bérleti díjmérséklést, illetve haszonbér-elengedést igényelhet, ha elemi csapás vagy más rendkívüli esemény nyomán átlagtermésének kétharmada nem termett meg. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbe adóval közölni.

A vis maior eseményt nem annak bekövetkezésekor, hanem akkor célszerű bejelenteni, amikor az okozott probléma már egyértelműen meghatározható. A termelők a bejelentéseket olyan időpontban tegyék meg, amikor már biztosan megállapítható, hogy kipusztult a növénykultúra, vagy nem vethető el a tervezett növény, illetve nem kétséges, hogy a vis maior esemény a terület megfelelő kultúraállapotban tartását biztosan akadályozza. Olyan esetekben, amikor még esély van arra, hogy például a belvíz visszahúzódik, a bejelentéssel várjanak mindaddig, amíg nincs kétségük a felől: a probléma bizonyosan nem hárul el oly módon, hogy a támogatás feltételei teljesíthetőek legyenek. Vis maior állapot megszűnése esetén, amennyiben az akadály elhárulása nem csak a terület bevethetőségét teszi lehetővé, hanem az egyéb támogatási feltételek betartását is, akkor a termelők papír alapú vis maior kérelmeiket vonják vissza.